Ah,trubul te hatyares man!
Adi trubul te shunes, andar muro
duho bashol. Shun mure vorba! Kade som me te phirav, ratyenca
me na shovav.
Na sovav, ke sa' pe tute'
gindyinav.
Zhanes tu me so kamav, tusa me
te phirav Te phenav, ke zurales vime tut
kamav. Kade merav pala tute'! Na xoja
tu pe mande!
Ke numa tut kamav, numa tuke
zhuvav, shej (ahh) me kamav
tut. Phen mange so te kherav!
Ke bityiro na zhanav!
Kathe som me korkorro,
De' mange tyo jilo, kade te
zhuvav muro trajo! Bisterdyan so tu phendyan, le1
but grizha tu kherdyan.
Tu kherdyan, (taj) avri tut tu na
puterdyan.
Sostar na hatyares man? Muro
jilo phabardyan. Phabardyan, taj kamipo tu na
dyan man.
Kade merav pala tute'! Na xoja
tu pe mande!
Ke numa tut kamav, numa tuke
zhuvav, shej (ahh) me kamav tut.
Kade merav pala tute'! Na xoja
tu pe mande!
Ke numa tut kamav, numa tuke
zhuvav, shej (ahh) me kamav
tut. De' mange tyo so te kherav!
Ke bityiro na zhanav!
Kathe som me korkorro,
De' mange tyo jilo, kade te
zhuvav muro trajo! Mmmmh mmmmh mmmmmh
Mmmmh mmmmh mmmmmh
Uuuuhhh uhhhhhh uhhhh
uuuuhhh uuhhhh uuhhhh. Phen mange so te kherav!
Ke bityiro na zhanav!
Kathe som me korkorro,
De' mange tyo jilo, kade te
zhuvav muro trajo! Phen mange so te kherav!
Ke bityiro na zhanav!
Kathe som me korkorro,
De' mange tyo jilo, kade te
zhuvav muro trajo! Kade merav pala tute'! Na xoja
tu pe mande!
Ke numa tut kamav, numa tuke
zhuvav, shej (ahh) me kamav
tut. Phen mange so te kherav!
Ke bityiro na zhanav!
Kathe som me korkorro,
De' mange tyo jilo, kade te
zhuvav muro trajo!

Lekem üresé válik,mikor a múltra gondolok,érzem az ég felé hiába fordulok,fájdalom gyötör,de én már csak legyintek,a harag segít,fekete könnyeket hintek!belém fúrta magát,egy átkozott emlék,még előttem van,meg szorít,de mennék,tenném,hajtanék,csak a láncok,fogva tartanak,és hiába játszók..egy sötét kapuban baljósan,néz most rám,nevet mint mindig hajdanán,eszembe jutnál,de csak magamnak hajtanám,soha nem léphetsz be,szívemnek ajtaján,dögöjetek meg,nem gondolok rátok,kikre egyszer még azt montam barátok,elég volt,több könnyet nem érdemeltek,veletek kezdtem,de már az évek nevelnek,érzéki búcsú?inkább fájjon az emlék!nem hiányoztok,ne higyétek,nem fáj,csak számon az időt,amit el csesztem rátok!és rád,de már mindegy

Nem vagy egy báb!módja neked egy barát,mert ez vagy nekem,bár hatalmas a távolság. Ölelnélek csókolnálak,éjszakákon át,de nem tudom az időt előre tekerni! Csak át élni a mát! Néha úgy elegem van a világból,és el tűnnék pár évre! Úgy érzem a tehetetlenség kényszerít térdre. De örülök mikor hozzám bujsz,a but ezért teszem félre. Ezért babusgatlak,őrizgetlek becézgetlek téged! El szorul a szívem mikor látom ahogy integetsz.Távolodsz s a szemed könnyben. Ilyenkor ezért sajnálom hogy így szeretsz engemet.Inamba száll a bátorságom,hiába vágyom rád!Mindkettőnek be kell látni,hogy vége nincs tovább!Nehezen mondom ezt a szót,mit le írni sem merek!Nem te vagy rossz!A szívem jég!

Én is érzem minden nap a mi szerelműk relatív! Mikor rád gondolok duplán kettőt ver a szív! Ami velük történt még számomra is hihetetlen. Össze zavartál de míg tudom ki rekesztem! Bízom magamban ahogy száz betűnek szárnya kél. Bár csak rólunk szólnak furcsa érzést tárnak fel. Meg jelensz! Mikor elmém mélyét pusztítom. Meg ijedek én is! Úgy mozdult meg a szív! Fékek még a hittemben is meg ingatot hisz le mondtam rég a szerelemről.de valami meg ingattot most.Az érzést régen felejtem itt az idő hogy feltámadjón! Szívem lett a tollam mi a kezedben kell életre. Meg hálálnám ha tudnám. Csak próbálom meg köszöni. Az elmúlt idő egyetlen szép emléket sem törölt ki! Nem búcsúzóm csak így köszönők tőled el.az emlékem veled lesz a csillagok közé lőve fel. Egy angyal hangja száll mikor csendül a dal! Végül szívem meg doban.

Mert már nincs értelme ennyi egyszerűen